Idén ismét megrendezésre került szakkollégiumunk Bevonó Kirándulása egy igazi tavaszi, napsütéses hétvégén. A szeszélyes tavasz kegyes volt hozzánk, így egy játékokkal, kirándulással, beszélgetéssel és falatozással vegyített kellemes két napot tölthettünk el Balinkán.
Szombat reggel a Népligetből közösen indult a csipet-csapat. A jó szervezésnek köszönhetően minden rendben ment, a szakkollégistákkal és érdeklődőkkel ötvözött alakulatunk akadálytalanul megszállhatta a Székesfehérvárra igyekvő buszt. Kellemes társalgással telt az út, így hipp-hopp ott voltunk Fehérváron, onnan pedig már csak egy alig fél órás utazás választott el bennünket a célállomástól, Balinkától. A buszról leszállva hirtelen csak a nagy pusztaság tárult elénk, és már kezdtünk aggódni, hogy elfelejtettünk sátrat vinni... a viccelődések után azonban hamar kiderült, hogy aggodalomra semmi ok, mert a táborhely ott van a közelben.
Valóban, a kártyavár alakú faházakkal teli tábor nem volt messze, így gyorsan el is foglaltuk a szállást, majd a szabadtéri étkező részen összegyűlve továbbra is oldott hangulatban folyt a társalgás. Az érdeklődők közelebbről is megismerhették kollégiumunk működését, kérdezhettek a sávokról és a közösségi életről. Ezután következett a nap fénypontja, elindultunk kirándulni a Gaja-völgybe. Mondanom sem kell, mennyire csodálatos volt, hiszen a legtöbb fa már virágba borult, rengeteg madárcsivitelést hallhattunk, és még csak el sem tévedtünk...még ha néha úgy is tűnt (azt a látszatot akarták kelteni)J. Láttuk az Ádám fát és az Alba-Regia forrást, a bátrak átkelhettek a Gaja-patakon, másztunk hegyet, sőt, még métáztunk is. Nem kellett más csak egy ütő, két labda és egy hátizsákokkal körbekerített pálya, hogy meglegyen minden feltétele egy vidám, jó hangulatú játéknak.
A túrának és a métának köszönhetően nem okoztunk csalódást a szakácsnak felcsapott két szakkollégistának, akik mindezek alatt egy ínycsiklandozó paprikás krumplit készítettek nekünk. Hálásan falatoztunk, de azért megesett a szívünk a tábort őrző fehér bajuszú fekete cicán (fedőneve Körmi), és kutya másán, így még nekik is jutott egy-két megmentett falat. A vacsora után pedig, kellő energiához jutva, elkezdtük az esti programot, ami egy igen összetett vetélkedő volt. A kezdeti, vicces feladatok célja egymás nevének megjegyzése, és a kölcsönös bizalomépítés volt, majd egy nagyon érdekes beszélgetéssel zárult a játék, melynek során előítéletek megvitatása került előtérbe, illetve több érdekes történet is gazdát cserélt. Így könnyű volt átlépni a könnyedebb diskurálásba, mely egy kis boros teával és sörrel kísérve hajnalig folytatódott.
Végül elérkezett a másnap reggel is. A hősugárzóknak köszönhetően átvészeltük a még igencsak csípős, áprilisi éjszakát a faházakban, és a napsütésben elköltött reggeli után el is kezdődhetett a délelőtti, táborzáró program, a disputa. Ennek során két témában ütköztethették nézeteiket a résztvevők; szó volt arról, legyen-e halálbüntetés, illetve, arról, igazságos-e megölni egy diktátort. Az értelmes vitatkozás után már csak a hazaút maradt hátra, így vasárnap délután új élményekkel és ismertségekkel gazdagítva térhettünk vissza a fővárosba.
Nagyon jó volt látni, hogy ennyi különleges, sokszínű ember eljött velünk kirándulni, és egy vidám, mozgalmas és jó hangulatú hétvégét tölthettünk együtt.
