Szolgáljon itt pár sor ízelítőül a Kína jelenéről és jövőjéről szóló előadáshoz. Ha megfogott titeket a téma, gyertek el a Téli Táborunkba, ahol Dr. P. Szabó Sándor, a Sinológiai Szemle főszerkesztője, a Kína Központ vezetője lesz a vendégünk, hogy hasonló témában tartson előadást! Hamarosan a tábor többi programjáról is olvashattok itt a blogon, lesz még szó az új alkotmányról, az eurozóna jövőjéről, a mélyszegénységről és a fesztiválszervezésről.
Kína napjaink második legdinamikusabban fejlődő országa. 2009-ben átvette Németországtól a világ legnagyobb exportőre címet (rangsorolás a külkereskedelmi forgalom arányában), és csak idő kérdése, mikor kényszerül az Egyesült Államok a világvezető gazdaságainak rangsorában hosszú éveken át őrzött első helyétől elbúcsúzni.
A szunnyadó óriás kifejezés mára réges-rég érvényét vesztette. Az 1979-es évben Teng Hsziao-ping által elindított modernizáció a kínai gazdaságot egy dinamikus növekedési pályára állította (részletek), mely fejlődés egészen napjainkig töretlen maradt. Ennek eredményeképp már nem egy kiszolgáltatott, belsőleg megosztott országgal néznek szembe a vezető nagyhatalmaknak, mint azt tehették a történelem folyamán egészen a XX. század közepéig, hanem egy olyan országgal, mely feltételeket diktál és akaratának érvényt szerez.
Habár az amerikaiak már régóta tudatában voltak Kína megerősödésének, csak az elmúlt években került sor a tényekkel való fájdalmas szembenézésre. 2007-ben a kínaiak egy ballisztikus rakétával megsemmisítettek egy használaton kívüli kommunikációs műholdat, mely akció olyan katonai felkészültségről tett tanúbizonyságot, mely az amerikai vezetést erősen mellbe vágta (részletek). Akkoriban felerősödtek a Kínát, mint gazdasági és katonai potenciális fenyegetést beállítók hangjai, a „China rising” szindróma kellemetlen hangulata nehezedett az amerikai minisztériumokra egy ideig.
2009 augusztusában újra megvillantotta Kína erejét, ezúttal nem katonai, hanem gazdasági értelemben. Ugyanis – mivel érdeke már nem fűződött hozzá- az 1980-as évek gazdasági expanziójának alapját képező nyersanyagexport radikálisan lecsökkentését irányozta elő egy olyan napjainkra kiemelten fontossá vált erőforrás esetében, mint a ritkaföldfémek (részletek). A ritkaföldfémek nélkülözhetetlenek a csúcstechnológiát gyártó elektronika és elektrotechnika világában, többek közt ilyen anyagokat használnak föl a mobiltelefonok, folyékony kristályos kijelzők előállításakor, de elengedhetetlenek az új, „zöld” technológiák alkalmazásakor is (részletek). Mivel a ritkaföldfémek kitermelésének Kínában kiemelkedően jó geológiai feltételei voltak, ellentétben például az USA kaliforniai lelőhelyeivel, olyan árat volt képes meghatározni, mellyel csak nagyon kevesen tudták felvenni a versenyt. Így 2009-re a világ termelésének 95%-a a kínai bányákból került fel a felszínre. Nem csoda tehát, hogy a 2009 nyarán előirányzott termelési volumenek, melyek jelentős visszalépést jelentettek a korábbi évekhez képest, igen érzékenyen érintették az innovatív iparágakban elöljáró gazdaságokat.
Kétségtelen tehát, hogy Kína ma a világ gazdasági erővonalához tartozik. Az országok közti kereskedelemben meghatározó szerepet tölt be, gazdasági döntései az egész világra kihatnak. Fejlődése azonban számos ellentmondással terhes. Egyrészt a haladás korlátozódik a Keleti-partvidékre, a modern világ vívmányainak csupán töredéke jut el Közép-Ázsia vidékeire, melynek arculata leginkább az első ipari forradalom előtti időkhöz hasonlatos. Az itt élő 600 millió ember, a kínai népesség közel fele, még csak nem is hallott soha Sanghaj és Peking gazdagságáról (részletek). Másrészt a fejlődés csak kevesek számára hozza el az anyagi gyarapodást is, a népesség döntő hányada szegénységben él. Az infláció 5% körüli, az alapvető élelmiszerek esetében meghaladja olykor a 10%-ot is, mely tovább mélyíti a gazdagok és szegények közt tátongó szakadékot. Mindezek ellenére a kínai nép elégedett a jelen politikai vezetéssel, ellenszenve legfeljebb a helyi pártfunkcionáriusokra terjed ki (részletek), mely jelenség mutatja a társadalmi alsó és felső osztály közötti tudás és ismeretek terén tátongó űrt.
Az egyenlőtlenség mértéke napjainkra átlépte azt a határt, mely a társadalmi feszültségek megengedett, tolerálható mértéke húzott meg. A kínai vezetés felismerte, hogy a probléma azonnali cselekvést kíván, azonban kérdés, hogy meddig terjed mozgástere a kialakult gazdasági helyzetben. A reálbérek megemelésével ugyanis csökken a gazdaság versenyképessége, melyre további veszélyt jelent a gazdasági nagyhatalmak nyomása révén lassan elodázhatatlanná váló kínai valuta felértékelésének szükségesssége. Elemzői szakvélemények szerint a kínai nemzeti valuta, a renminbi (egysége a jüan) az amerikai dollárhoz képest 30%-kal alulértékelt. A reálbérek változatlansága mellett már egy 20%-os felértékelés is a külkereskedelmi mérleg erőteljes átrendeződését vonná maga után, így Kínának, a világ jelenlegi hitelezőjének, hamar negatív külkereskedelmi mérleggel kéne szembenéznie, ami viszont az ország jövőbeni növekedését kérdőjelezné meg.
Mindezek tükrében felvetődik a kérdés, hogy a 80-as években elindított modernizáció, a piacgazdaság bizonyos elemeinek szigorú ellenőrzés mellett való implementálása, elegendő-e a kommunista gazdaságokra jellemző pazarló erőforrás-felhasználás és hatékonyságtalanság ellensúlyozására. Lehet-e termékeny ez a fajta, egymásnak ellentmondó ideológiák gazdasági és politikai leképeződéseinek furcsa egyvelege?
Ha érdekelnek a válaszok, vagy szeretnél többet megtudni a kínai gazdaságról, kultúráról, akkor gyere el a Téli Táborba, hogy együtt gondolkozhassunk, beszélgethessünk és persze egy jót bulizhassunk!
Infókat találhatsz a honlapunkon és a Facebookon.
Jelentkezni a telitabor@szisz.hu címen tudsz. Várunk szeretettel!
