Emberi jogok és a sci-fi: tegnap álom, ma újdonság, holnap a mindennapok gondja
Az emberi jogok kapcsán a legalapvetőbb vitát mindenképp fel kell emlegetni: univerzálisak, vagy pedig érvényesül-e a kulturális relativizmus. Más szóval: vannak olyan közös, az emberiségre általában érvényes jogok és szabadságok, amik mindenütt érvényesek, vagy pedig ezeket mindig az adott környezet határozza meg. A szólásszabadság, az egyenlő bánásmódhoz való jog, vagy szélsőséges esetben az emberi méltósághoz való jog valóban mindenkit egyenlően illet-e meg, ahogyan azt ambróziás európai kultúránkban alapelvként lefektettük, vagy ugyanilyen legitimek azok a kulturális szokások, ahol az ember értékét fizikai teljesítménye befolyásolja, ahol a nyomorékok nem számítanak teljes értékűnek, ahol a gyenge csecsemőket fák tetejére kötözik vagy ahol a nők kevesebbet érnek egy-egy ökörnél? Vagy megfordítva, lehet azt mondani, hogy egy a túlélés szempontjából sokkal többet érő élőlény (ld. ökör) kevesebbet ér, mint egy könnyebben pótolható (ld. nő)? Mindkét megközelítés megindokolható és sokak által védett. Nincs egyértelmű álláspont a kutatók között. Bár látszólag a világpolitika színpadán létezik konszenzus, hiszen az államok elsöprő többsége ratifikálta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányát, de legfőképp tagja az ENSZ-nek, az alapvető emberi jogok legfőbb védelmezőjének (ld. Alapokmány – preambulum, I. cikk 3. bekezdés, XIII. cikk 1/b. bekezdés, stb).
Ezt a vitát szeretném kibővíteni, mégpedig így: vannak általánosan, minden intelligens lényt megillető jogok és szabadságok; ezek azonosak-e az emberével, vagy pedig szükséges differenciálni. A következő három bejegyzésemben egy-egy most még a sci-fi hatáskörébe tartozó szereplőt szeretnék bemutatni, egészen pontosan azt, hogy mennyiben illethetik meg őket az emberi jogok, és természetesen, hogy miért. Ezek az írások sajnos egyre spekulatívabbak lesznek, a sorrendjüket az határozza meg, hogy milyen valószínűséggel szembesülünk az általuk okozott problémával a következő tíz évben. Nem titkolt célom a provokáció, de nem l’art pour l’art, úri gyönyörből, hanem szeretnék egy termékeny vitát indítani ezekről a témákról. Remélem pusztán az, hogy ’nem aktuális’, vagy ’úgysem lehet eldönteni’ - jellegű felvetésekről van szó, még nem fullad érdektelenségbe a kérdés, mert legalább egyikükkel mindenképpen szembesülni fogunk a közeljövőben, és sosem árt, ha az ember kialakult véleménnyel rendelkezik. Másrészről pedig fantasztikusan érdekes vitára számítok, és dörzsölöm a tenyeremet (persze pusztán szakmai gyönyörből). Ne hagyjatok hát cserben, vitatkozzunk a jövőről, és cáfoljuk meg, hogy a spekuláció a semmiből csipkeverés művészete!
Gólem a jog asztalánál – a klónok és az emberi jogok
Megillessék-e emberi jogok a klónokat? A kérdés nem tűnhet túl aktuálisnak, hiszen ebben a pillanatban egy életképes emberi klón létrehozása nem tűnik lehetségesnek. Többször felröppent a hír, hogy egyes kutatók megkísérlik, megkísérelték vagy akár már sikerrel is jártak, de bizonyítható módon csak állati klónok születtek. Ők viszont rengetegen. A technológia nem 100%-s, sőt, de ha valami, akkor a géntechnológia rohamléptekben fejlődik, és szinte már iparág épült rá (link a macskás klóngyárról). Ezeket az állatokat semmivel sem értékelik kevesebbre, mint ’házilag’ fogant társaikat, sőt. Ennek ellenére sokszor felmerül, hogy ha egy embert klónoznánk sikerrel – ez kizárólag idő kérdése – megilletnék-e azonos jogok, mint Téged. Első pillantásra nehéz kérdés, de azt gondolom, hogy ha a probléma mélyére ásunk, elég egyértelmű választ találunk a következő évtizedek egyik legmeghatározóbb kérdésére, ami most még tisztán metaszintű, éppen ezért van szükség megvitatására és döntéshozatalra most, nem pedig ha a gond már – szó szerint – megszületett.
Alapvetően két fő ellenérv szokott a teljes egyenjogúság ellen szólni: a klónok nem különálló emberek, ill. a klónok nem igazán emberek. Úgy vélem, ha ezeket meg sikerül cáfolni, semmi sem védheti meg a klónokat az egyenjogúságtól. Ellenben nem szeretnék írni a klónozás legitimációjáról, noha szintén elképesztően érdekes kérdés (esetleg kicsit később), és az alábbiak természetesen magánvéleményemet tükrözik.
Azonos velünk a klónunk? Ezt a kérdést érdemes kétfelé bontani: a genetikai és a pszichológiai/szociológiai elemre. Hagyományosan a klón, mint tökéletes másolat szerepel a köztudatban, sőt, nem csak ott, hanem szigorúan szakmai forrásokban is, mint egy ENSZ számára készült jelentésben (UNI-IAS jelentés „making an exact copy” – p. 5.). Ez azonban egyszerűen nem igaz.
A klónozás alapvetően az ábrán láthatóan működik. A donorsejt sejtmagját egy petesejtbe ültetik, és itt a gyakran figyelmen kívül hagyott bökkenő: a mitokondriális DNS (kizárólag az anyától örökölhető, a sejtek energiatermelését szabályozó szekvencia) a reprodukcióhoz megfelelő formában csak a petesejtben található meg, a testi sejtekben nem, így abban a szélsőséges esetben, amikor a donorsejt és a petesejt azonos egyéntől származik, a teljes genetikai egyezés kizárt, így a férfiak esetében pl. 100%-osan. A születendő gyerek ergo NEM teljes másolat, vagy csak igen ritkán (és ha ez egyáltalán aggodalmakat vet fel, bár szerintem szükségtelenül, könnyen szabályozható, hogy petesejt és testi sejt nem származhat azonos személytől). A másik, azonosságot firtató kérdés szintén a génállományra vonatkozik. Egyes vélemények szerint az azonos génállomány miatt azonos lesz a klónozott és a klón személyisége. Való igaz, a mitokondriális DNS-nek semmi köze a személyiség kialakulásához, ám a pszichológiai és a szociológia jelenlegi állása szerint a teljes DNS-nek sincs funkciója a személyiség formálásában, ill. ha igen, csak közvetetten, és a környezeti tényezők mögött másodrangúan (nagyon örülnék, ha ebben a szociológus és pszichológus szakkollégák megerősítenének és pontosítanának, de eddig nem találkoztam ezt komolyan cáfoló cikkel). A klón tehát, ha felnő önálló, független személyiség lesz, genetikai, de főleg pszichológiai szempontból, így semmi jogunk, hogy megtagadjuk tőle az „emberi” státuszt, és mindazon jogokat és szabadságokat, amik ezzel járnak, hiszen:
„Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.” /Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata/
A klónokat tehát, ha egyébiránt embereknek minősülnek, nem differenciálhatjuk pusztán származásuk, eredetük, fajuk („Race is an immutable characteristic which the individual does not choose and cannot change”) alapján.
A másik ellenérv inkább teológiai, metafizikai indíttatású. Embernek tekinthető-e valaki, aki nem „természetes” úton fogant és jött világra? Megilleti-e őt az emberi méltósághoz való jog, ami minden más jog és szabadság alapja? Eldönteni, hogy van-e egy az élet szentségét megadó fensőbb hatalom senkinek sem feladat, különösen nem az enyém, ezért ez a kérdés most nyitva marad. Inkább egyszerűen technikai szemszögből közelítem meg: elismeri-e az egyház a mesterséges megtermékenyítéssel fogantak jogait, az ő ember(ies)ségüket? Sosem hallottam még, hogy bármelyik vallás vagy egyház az így születetteket lélek nélkülieknek, vagy más egyébnek bélyegezte volna hivatalosan. Ezek után viszont egyetlen választás maradt: hasonlóan eljárni a klónok esetén is, hiszen ha elismeri, hogy a mesterséges fogantatás folyamata – csúnyán fogalmazva – embert eredményez, el kell ismernie, hogy a szinte azonos elven nyugvó klónozás sem járhat más eredménnyel (mesterséges megtermékenyítés esetén a férfi és női örökítő anyag keveredik, és gyakorlatilag ugyanez történik a klónozás esetén is, csak a forrás lehet különböző, de pusztán az örökítő anyag létének és funkciójának elismerésével annak forrását is mindeggyé teszi ).
Azt gondolom tehát, hogy nincs akadálya kimondani, hogy az első emberi klónt, ha egyszer megszületik, más emberekkel egyenrangúan kell kezelnünk, nincs legitim alapja a megkülönböztetésének. A feladat addig tehát a számtalan előítélet és félreértés megszüntetése lehet, de ha bármiben nem értetek egyet, írjatok!
A fentiek nagyban támaszkodnak Kerry Lynn Macintosh Human Clones and International Human Rights c. tanulmányára, amit itt találtok: http://www.austlii.edu.au/au/journals/UTSLRev/2005/7.html
