A kellemes szombat délutánt a legjobb beszámolók versenye után Pásztor Eszter előadásával folytattuk, aki az Európai Műhely Kulturális és Közművelődési Társaság projektvezetőjeként dolgozik Bódvalenkén. Témánk az uzsora és a mélyszegénység volt, az előadás rámutatott arra, hogy a sokak szerint reménytelen helyzetben lévő felemelkedésre képtelen településen hogyan indult el egy projekt, melynek célja a turizmus beindítása, és ezen keresztül a helyiek foglalkoztatása, életkörülményeik jobbá tétele.
A freskófalu projekt 2009. július 1.-én indult, ekkor a településen az egy főre jutó átlagos jövedelem - az alkalmi munkát, segélyeket és pótlékokat is számolva - 16000 Ft körül mozgott. Azóta nem történt újabb felmérés, de szinte bizonyos, hogy jelenleg télen már a 10000 Ft-ot sem éri el az egy főre eső jövedelem.
A faluban összesen két embernek van állása, a mentősből avanzsált polgármesternek és az ő hivatali segédjének. Ennek oka, hogy a falu 40 km-es környezetében sem vállalkozás, sem gyár nem található. A legközelebbi város a körzeti központ Edelény, ahová naponta két busz és vonat jár összesen. A már említett jövedelmi helyzet nem biztosítja egy autó fenntartásához elegendő összeget, viszont a havi bérlet is a tömegközlekedési járművekre 35000 Ft-ba kerül.
Ilyen körülmények között egyértelműen látszik, hogy helyben kell megoldani az ottélők foglalkoztatását, azonban a legmagasabb iskolai végzettség a 8 általános, amivel a polgármester mellett még 4-5 fő rendelkezik, de legalább 10 felnőtt analfabéta a 180 lelkes faluban. A projekt révén 10 gyermek lehetőséget kapott, hogy középiskolába járhasson, mivel szüleik önerőből képtelen lettek volna fedezni. A felnőttekre jellemző a totális kiábrándultság, fásultság és kiúttalanság. Az egyik pénzszerzési lehetőség az uzsoráskodás (havi 100%-os kamatra), a másik pedig a bűnözés. Ennek oka az uzsoráskodásból fakadó ellenséges légkör, a közösség képtelen az összetartásra. A nőknek a gyereknevelés, háztartásvezetés és a semmiből ételvarázslás nap, mint nap kihívásokat ad, azonban a férfiak gyakran érzik, hogy nincs miért felkelni, nem tudják a családjukat eltartani, teljes apátiába süllyednek.
Az eddig leírtak alapján úgy tűnik, hogy egy ördögi körbe kerültünk: nincs infrastruktúra, képzett munkaerő. Ki fektetné be itt a pénzét?
Erre a problémára ad választ az EU covering, melynek célja, hogy a helyiek alakítsák át életüket. Workshopok keretében felvázoltak egy probléma térképet, melyen csupa olyan dolog szerepelt, ami bármely peremvidéki faluban előfordulhat.
A legtöbbünk számára meleg vizet használni a világ legtermészetesebb és egyszerűbb dolga, csupán egy csapot kell megnyitnunk, Bódvalenkén azonban a meleg víz előállítása egy vödörrel kezdődik, amibe a kútról lehet vizet szerezni, amit a konyhába becipelve, ott tüzet gyújtva, egy lábosban meg kell melegíteni. Ilyen körülmények között ember legyen a talpán, aki meg mondja, mit és hogyan kell csinálni, hogy jó (jobb) legyen.
Pásztor Eszter szavaival élve a siralmas körülmények megtapasztalása után Münchhausen módjára, vagyis saját hajánál fogva próbálta, próbálták meg kihúzni a falut a „csávából”.
A turizmus fellendítésének ötlete a jó fekvés és a kedvező építészeti adottságok miatt fogalmazódott meg. Mivel a házak egyik oldala teljes hosszában tűzfal. Ide kerültek a cigány művészek freskói, ez azért fontos, mert a falu lakosságának 90%-a roma, és a romák számára büszkeséget jelent a többségi társadalom megbecsülése, és nyitottabbá válnak az integrációs törekvésekre.
Természetesen minden kezdet nehéz, de itt a menet közben felmerülő problémák mellett sok-sok apró kis csoda történt. Például a festők, akik amúgy is szoktak gyerekekkel foglalkozni, bevonták munkájukba a falu apraját, és olyan élményben részesítették így a gyerekeket, amiben eddig nem volt részük, foglalkoztak velük, és alkothattak. Persze nem festhetett egyszerre mindenki, de a kis csapat mindig a mesterek körül sertepertélt, és hogy szórakoztassák magukat meséltek, énekeltek játszottak. Mindezek ellenére a képek megítélése kezdetben kettős volt a váltást az hozta meg, amikor megjelent a sajtó és a levert, szürke emberek kihúzták magukat, és büszkén nyilatkoztak. Ez a kedvező indítás, a lassan meginduló támogatások tovább lendítették a projektet és az emberek is el kezdtek jobban bízni benne. Nyitottabbá váltak a beszélgetésekre, és már nem csak a problémáikat sorolták, hanem, hogy szerintük azokat hogyan lehetne megoldani. Ennek eredménye lett például a projektiroda melletti istálló teleházzá alakítása. Persze az elején csak a gyerekek használták, ők is főleg játékra zenehallgatásra, de később a felnőttek is „beszálltak” a versenybe és elkezdték használni a gépet, a kezdeti szórakozás után információforrássá vált, vásárlás előtti tájékozódás, munkakeresés, sőt volt, aki 30 éves korára a negyedikben abbahagyott tanulmányait elevenítette fel és számítógépes programok segítségével megtanult olvasni.
A sajtóvisszhang önkénteseket is vonzott a faluba, akik főleg a gyerekekkel foglalkoztak, tanították őket, kézműveskedtek. Szép lassan a helyiekben is megindult a vállalkozó szellem, a gyerekek segítséget kértek egy ócska ól rendberakásához. Takarmányt szerettek volna az induláshoz, és terveik szerint az ott tartott állatok szaporulatából törlesztettek volna. Az egész remekül működött, sokat tanultak a vállalkozás mikéntjéről és az állatgondozásról is, egészen az iskolakezdésig és a tél beálltáig. Ekkor olyan azonnali kiadások merültek fel, mint a beiskolázás (családonként 4-6 pár cipő, mert a tanszereket Pásztor Eszter és támogatók biztosították), az élelem hiánya, és a fűtés szükségessé válása, az állatok elfogytak, így a mini projekt bebukott.
Ez a példa is azt mutatja, hogy egészen más életszemlélettel rendelkeznek azok az emberek, akik ilyen körülmények között kénytelenek élni életüket. Elsődleges szempont, hogy az adott napot éljék túl, hogy másnap mi lesz, nem számít. Az élethelyzetből fakadóan nem racionális kilátás, hogy lesz valakinek munkája, így lehetetlen hitelt, abból lakást, autót szerezni. A mentalitásra is rányomta ez a fajta gondolkodás a bélyegét, nem tudtak mit kezdeni a tervezéssel, a „majd”-dal, ha valami nem valósult meg rögtön, akkor az ígérő hazudott, mert "nekünk mindig hazudnak".
Ezt az önbizalom hiányos, sötét hozzáállást lehetett kicsit oldani azzal, hogy rámutattak arra, hogy a falu lakosai mi mindenhez értenek, annak ellenére, hogy erről nincs papírjuk, így kerültek elő a varrónők, asztalosok, ezermesterek. Ezekhez az adottságokhoz járulnak még hozzá a természeti erőforrások, mint a szép és értékes gombák. Még a korábbi polgármester által eltulajdonított tavat is visszaszerezték.
Az így megindult nagy projekt folytatásaként megkezdődött az infrastruktúra kialakítása, ekkor 3 hónapig mindenkinek volt munkája. Azonban az Út a munkához program hiányosságaira is fényderült, ha több pénz lenne benne, nem csak ároktisztításra lehetne használni, hanem komolyabb problémák megoldására, melyekhez szükség van egy mérnök felkérésre, tervek lefektetésére és a megvalósítás irányítására.
Ennek ellenére a nyár esemény dúsan telt a falubeliek rájöttek, hogy a turizmusból valóban meg lehet élni, ennek példája a Sárkányünnep fesztivál. Ekkor a hazai sajtó mellett már a külföldi média is felfigyelt a bódvalenkei eseményekre és a világ minden táján átvették a Reuters és a BBC anyagait.
Pásztor Eszteréknek még rengeteg tervük van, de tudni kell, hogy ma Magyarországon 800 ezer ember él hasonló körülmények között, politikai döntés kérdése, hogy ők kapnak-e egy ilyen esélyt.
Ez a példa a mai gazdasági és társadalmi környezetben különösen fontos, hiszen a már említett 800 ezer-1 millió ember jelenleg nem tud hozzájárulni az ország gazdasági teljesítményéhez, csak problémaként tud megjelenni. Ha a jövőbe nézünk, azt kell figyelembe vennünk, hogy jelenleg a családtámogatás a gazdagokat segíti, pedig a szegények vállalnak több gyereket, hogy bízhassanak benne, valaki eltartja őket, és a gazdagok számára még ez sem hat ösztönzően a gyerekvállalásra. Fontos kiemelnünk, hogy ez nem cigány probléma, az érintettek csupán 30-40%-a roma.
Pásztor Eszter azt is említette, hogy 15-20 évre van szükség, hogy ez a réteg ne termelődjön újra és visszaintegrálódjon a munkaerőpiacra és a társadalomba. Azonban ehhez már most el kell kezdeni a cselekvést, mert nem lehet azonnal visszavezetni az összes mélyszegénységben élőt a munkaerő piacra hisz nem versenyképesek. Viszont ha munkaerő-intenzív lehetőségeket biztosítanak, akkor sokan el tudnak helyezkedni, és az ők a gyerekeik előtt már példaként állhatnak, ígéretként egy szebb jövőre.
Remélem, sokakhoz eljut ez az üzenet, mert Pásztor Eszter úgy kezdte az előadását, hogy nagyon örül a megkeresésnek és a lehetőségnek, hiszen a jövő döntéshozóival oszthatja meg gondolatait.
Köszönjük!
