A Széchenyi István Szakkollégium blogja

Az elsős nap után szeretnénk meghívni Titeket a soron következő programunkra, amely a tavaszi szakpolitikai előadássorozatunk első alkalma, ahová meghívtuk Balog Ádám adóügyekért felelős helyettes államtitkárt, Rencz Botondot, az Ernst & Young adó-tanácsadási szolgáltatások vezető partnerét, és Váradi Balázst, a Budapest Institute partnerét és vezető kutatóját, az ELTEcon tudományos munkatársát. A kerekasztal résztvevői az aktuális adóügyi változásokról, azok rövid és hosszú távú hatásairól fognak beszélgetni 2011. március 2-án, szerdán este 6-kor a C épület VII. előadótermében.

Az előadáshoz egy rövid beharangozót találtok alább:

Ha a 2011-es adóváltozásokra gondolunk, elsőként egy szám jut eszünkbe: 16%. Az új rendszer legtöbbet említett eleme az egykulcsos adóra való áttérés, azonban ezen felül sok egyéb változást eszközölt az Orbán-kormány.

Tekintsük át a főbb adó és járulékváltozásokat:

1. Az összevont adóalapra vonatkozó névleges adókulcs egységesen 16% a jövedelem nagyságától függetlenül. Az adóalap-kiegészítés, azaz a szuperbruttó idén még megmarad, 2012-ben viszont a felére csökken (13,5%), 2013-tól pedig megszűnik.
2. Az első és a második gyermek után 62500 forint, három vagy több eltartott gyermek esetén 206250 forint adóalap-kedvezmény, ami havi 33000 forint adókedvezményt jelent gyermekenként.
3. Az adójóváírás a bér- és adóalap-kiegészítés 16 százaléka, havonta maximum 12100 forint, amelyet teljes mértékben (az adóalap-kiegészítéssel növelt) 2 millió 750 ezer forintos éves összes jövedelemig, 12%-os csökkenő összegben pedig 3 millió 960 ezer forintos éves összes jövedelemig lehet érvényesíteni. 
4. A magánszemély által önkéntes pénztárba, illetve nyugdíj-előtakarékossági számlára utalt összeg adókedvezménye 30-ról 20 százalékra csökkent.
5. Megszűnt a természetbeni juttatás, mint fogalom, alapvetően minden juttatás után a magánszemélynek kell az összevont adóalap részeként adóznia.
6. Megmaradt a béren kívüli juttatások rendszere (azaz a Cafeteria), azonban az adómérték itt is 16% az 1,19-es szorzóval megállapított adóalap után (azaz az adómérték 19,04%).
7. Az adózók bevallási kötelezettségének további egyszerűsítése érdekében a törvény új lehetőségként vezette be az adónyilatkozatot.
8. Módosult az üzleti ajándék definíciója, a minimálbér 25%-a felett juttatott üzleti ajándék összevont adóalapba tartozó jövedelemként adózik. 
9. A kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizetőt az 1,19-es szorzóval megállapított adóalap után 16% adó és az adóalap-kiegészítés nélküli adóalap után 27% eho terheli (összteher 46,04% a korábbi 81% helyett). 
10. A tőkejövedelmek (kamat, osztalék, árfolyamnyereség, ingatlanátruházás) adóterhe az eddigi 10- 20-25% mértékű adókulcsokról az egységes 16%-ra változott.
11. Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmek nem külön adózó jövedelemként, hanem az összevont adóalap részeként adókötelesek.
12. Az egyéni nyugdíjjárulék mértéke 9,5%-ról 10%-ra emelkedett, az egyéni egészségbiztosítási járulék (7,5%) és a munkáltatói társadalombiztosítási járulék (27%) mértéke nem változott.
13. A járulékok alapját a ténylegesen kifizetett jövedelem, de legalább a tárgyhavi minimálbér (78000 Ft) képezi. Megszűnt a minimálbér kétszeresére vonatkozó járulékfizetési kötelezettség.

A fent felsorolt változásokat rengeteg kritika érte az ellenzék és a sajtó részéről. A közelmúltban a miniszterelnök is elismerte, hogy nem mindenki jár jól az új adórendszerrel, holott a változások kommunikációjának középpontjában ez a gondolat állt. Az már a kezdetektől egyértelmű volt, hogy az új rendszerrel a magas jövedelműek nyerik a legtöbbet. 2010-ig az 5 millió feletti jövedelemmel rendelkező állampolgárok 32 százalékos adókulccsal számolhattak, ami idénre a felére csökkent. Az 5 millió forint alatt keresők adókulcsa 17 százalékról 16-ra csökkent, azonban az alkalmazottak maximális adójóváírását 20 százalékkal csökkentették, valamint az erre jogosultak körét is szűkítették. Az MSZOSZ táblázata jól illusztrálja, hogy milyen hatásai vannak az egykulcsos adórendszernek a bérekre. A számítások során nem vették figyelemben a családi adóalap-kedvezményt, így az módosíthatja az értékeket. Ennek ellenére szembetűnő, hogy a havi 250000 forintos sávig az új rendszer negatív hatással jár – az átlagbér bruttó 216100 forint – és csak e fölött van egyre növekvő pozitív hatása.

A családi adóalap-kedvezmény bevezetése elsősorban a közös gyerek vállalását díjazza. Fő szabály szerint az után a gyerek után jár a családi kedvezmény, aki után családi pótlékot kap a szülő, és abban a hónapban jár a családi kedvezmény, amikor a családi pótlék is jár. De a magzat után (a fogantatástól számított 91. naptól kezdődően) is megilleti a leendő szülőt a családi kedvezmény. Azonban gyermek és gyermek nem egyenlő a kedvezmény szempontjából. A nem közös gyerekek esetén élettársi kapcsolatban a gyerekeket nem lehet összeadni a családi kedvezmény összegének megállapításánál, vagyis a törvény az anya egy gyerekét és külön az apa két gyerekét veszi figyelembe. Ha azonban házasok a szülők, és bár nincs közös gyerek, de összesen három "hozott" gyerek van, akkor már háromszor 33 ezer forint, vagyis összesen 99 ezer forintnyi adókönnyítés jár. A Portfolio.hu által készített grafikon jól mutatja, hogy mekkora ugrás van a két és három gyermeket nevelő családok adókedvezménye között. A kormány nem titkolt célja ezzel rövidtávon a népességcsökkenés megállítása, hosszú távon pedig a népességnövekedés elősegítése.

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2011. február 11. és 15. között 1200 fős, országos, reprezentatív felmérést készített a népesség körében az idei adóváltozások megítéléséről. A válaszadók többsége szerint az új adószabályok tovább növelik a szegények és gazdagok közötti különbségeket és háromnegyedük egy progresszív adórendszert tartana igazságosabbnak. A válaszadók 52%-a úgy véli, hogy az államnak inkább azokat kellene anyagilag segítenie, akik szegényebb körülmények között élnek. Még a Fidesz szavazók körében is kevesebb, mint 40% gondolja úgy, hogy az új adórendszer a korábbinál hatékonyabb, mivel élénkíti a gazdaságot és gyermekvállalásra ösztönözhet. Ez az arány a teljes lakosság körében közel 25%.

Az új adórendszer rengeteg – egyelőre megválaszolatlan – kérdést vet fel, amelyek nagy részére csak hosszú idő elteltével tudunk majd biztos választ adni. A SZISZ szervezésében 2011. március 2-án 18:00-kor megrendezésre kerülő előadáson szakértők beszélgetnek majd ezekről a kérdésekről, a felmerülő problémákról és a lehetséges hatásokról. Mindenkit szeretettel várunk a C VII-es előadóban!

A kellemes szombat délutánt a legjobb beszámolók versenye után Pásztor Eszter előadásával folytattuk, aki az Európai Műhely Kulturális és Közművelődési Társaság projektvezetőjeként dolgozik Bódvalenkén. Témánk az uzsora és a mélyszegénység volt, az előadás rámutatott arra, hogy a sokak szerint reménytelen helyzetben lévő felemelkedésre képtelen településen hogyan indult el egy projekt, melynek célja a turizmus beindítása, és ezen keresztül a helyiek foglalkoztatása, életkörülményeik jobbá tétele.

A freskófalu projekt 2009. július 1.-én indult, ekkor a településen az egy főre jutó átlagos jövedelem - az alkalmi munkát, segélyeket és pótlékokat is számolva - 16000 Ft körül mozgott. Azóta nem történt újabb felmérés, de szinte bizonyos, hogy jelenleg télen már a 10000 Ft-ot sem éri el az egy főre eső jövedelem.

A faluban összesen két embernek van állása, a mentősből avanzsált polgármesternek és az ő hivatali segédjének. Ennek oka, hogy a falu 40 km-es környezetében sem vállalkozás, sem gyár nem található. A legközelebbi város a körzeti központ Edelény, ahová naponta két busz és vonat jár összesen. A már említett jövedelmi helyzet nem biztosítja egy autó fenntartásához elegendő összeget, viszont a havi bérlet is a tömegközlekedési járművekre 35000 Ft-ba kerül.

Ilyen körülmények között egyértelműen látszik, hogy helyben kell megoldani az ottélők foglalkoztatását, azonban a legmagasabb iskolai végzettség a 8 általános, amivel a polgármester mellett még 4-5 fő rendelkezik, de legalább 10 felnőtt analfabéta a 180 lelkes faluban. A projekt révén 10 gyermek lehetőséget kapott, hogy középiskolába járhasson, mivel szüleik önerőből képtelen lettek volna fedezni. A felnőttekre jellemző a totális kiábrándultság, fásultság és kiúttalanság. Az egyik pénzszerzési lehetőség az uzsoráskodás (havi 100%-os kamatra), a másik pedig a bűnözés. Ennek oka az uzsoráskodásból fakadó ellenséges légkör, a közösség képtelen az összetartásra. A nőknek a gyereknevelés, háztartásvezetés és a semmiből ételvarázslás nap, mint nap kihívásokat ad, azonban a férfiak gyakran érzik, hogy nincs miért felkelni, nem tudják a családjukat eltartani, teljes apátiába süllyednek.

Az eddig leírtak alapján úgy tűnik, hogy egy ördögi körbe kerültünk: nincs infrastruktúra, képzett munkaerő. Ki fektetné be itt a pénzét?

Erre a problémára ad választ az EU covering, melynek célja, hogy a helyiek alakítsák át életüket. Workshopok keretében felvázoltak egy probléma térképet, melyen csupa olyan dolog szerepelt, ami bármely peremvidéki faluban előfordulhat.

A legtöbbünk számára meleg vizet használni a világ legtermészetesebb és egyszerűbb dolga, csupán egy csapot kell megnyitnunk, Bódvalenkén azonban a meleg víz előállítása egy vödörrel kezdődik, amibe a kútról lehet vizet szerezni, amit a konyhába becipelve, ott tüzet gyújtva, egy lábosban meg kell melegíteni. Ilyen körülmények között ember legyen a talpán, aki meg mondja, mit és hogyan kell csinálni, hogy jó (jobb) legyen.

Pásztor Eszter szavaival élve a siralmas körülmények megtapasztalása után Münchhausen módjára, vagyis saját hajánál fogva próbálta, próbálták meg kihúzni a falut a „csávából”.

A turizmus fellendítésének ötlete a jó fekvés és a kedvező építészeti adottságok miatt fogalmazódott meg. Mivel a házak egyik oldala teljes hosszában tűzfal. Ide kerültek a cigány művészek freskói, ez azért fontos, mert a falu lakosságának 90%-a roma, és a romák számára büszkeséget jelent a többségi társadalom megbecsülése, és nyitottabbá válnak az integrációs törekvésekre.

Természetesen minden kezdet nehéz, de itt a menet közben felmerülő problémák mellett sok-sok apró kis csoda történt. Például a festők, akik amúgy is szoktak gyerekekkel foglalkozni, bevonták munkájukba a falu apraját, és olyan élményben részesítették így a gyerekeket, amiben eddig nem volt részük, foglalkoztak velük, és alkothattak. Persze nem festhetett egyszerre mindenki, de a kis csapat mindig a mesterek körül sertepertélt, és hogy szórakoztassák magukat meséltek, énekeltek játszottak. Mindezek ellenére a képek megítélése kezdetben kettős volt a váltást az hozta meg, amikor megjelent a sajtó és a levert, szürke emberek kihúzták magukat, és büszkén nyilatkoztak. Ez a kedvező indítás, a lassan meginduló támogatások tovább lendítették a projektet és az emberek is el kezdtek jobban bízni benne. Nyitottabbá váltak a beszélgetésekre, és már nem csak a problémáikat sorolták, hanem, hogy szerintük azokat hogyan lehetne megoldani. Ennek eredménye lett például a projektiroda melletti istálló teleházzá alakítása. Persze az elején csak a gyerekek használták, ők is főleg játékra zenehallgatásra, de később a felnőttek is „beszálltak” a versenybe és elkezdték használni a gépet, a kezdeti szórakozás után információforrássá vált, vásárlás előtti tájékozódás, munkakeresés, sőt volt, aki 30 éves korára a negyedikben abbahagyott tanulmányait elevenítette fel és számítógépes programok segítségével megtanult olvasni.

A sajtóvisszhang önkénteseket is vonzott a faluba, akik főleg a gyerekekkel foglalkoztak, tanították őket, kézműveskedtek. Szép lassan a helyiekben is megindult a vállalkozó szellem, a gyerekek segítséget kértek egy ócska ól rendberakásához. Takarmányt szerettek volna az induláshoz, és terveik szerint az ott tartott állatok szaporulatából törlesztettek volna. Az egész remekül működött, sokat tanultak a vállalkozás mikéntjéről és az állatgondozásról is, egészen az iskolakezdésig és a tél beálltáig. Ekkor olyan azonnali kiadások merültek fel, mint a beiskolázás (családonként 4-6 pár cipő, mert a tanszereket Pásztor Eszter és támogatók biztosították), az élelem hiánya, és a fűtés szükségessé válása, az állatok elfogytak, így a mini projekt bebukott.

Ez a példa is azt mutatja, hogy egészen más életszemlélettel rendelkeznek azok az emberek, akik ilyen körülmények között kénytelenek élni életüket. Elsődleges szempont, hogy az adott napot éljék túl, hogy másnap mi lesz, nem számít. Az élethelyzetből fakadóan nem racionális kilátás, hogy lesz valakinek munkája, így lehetetlen hitelt, abból lakást, autót szerezni. A mentalitásra is rányomta ez a fajta gondolkodás a bélyegét, nem tudtak mit kezdeni a tervezéssel, a „majd”-dal, ha valami nem valósult meg rögtön, akkor az ígérő hazudott, mert "nekünk mindig hazudnak".

Ezt az önbizalom hiányos, sötét hozzáállást lehetett kicsit oldani azzal, hogy rámutattak arra, hogy a falu lakosai mi mindenhez értenek, annak ellenére, hogy erről nincs papírjuk, így kerültek elő a varrónők, asztalosok, ezermesterek. Ezekhez az adottságokhoz járulnak még hozzá a természeti erőforrások, mint a szép és értékes gombák. Még a korábbi polgármester által eltulajdonított tavat is visszaszerezték.

Az így megindult nagy projekt folytatásaként megkezdődött az infrastruktúra kialakítása, ekkor 3 hónapig mindenkinek volt munkája. Azonban az Út a munkához program hiányosságaira is fényderült, ha több pénz lenne benne, nem csak ároktisztításra lehetne használni, hanem komolyabb problémák megoldására, melyekhez szükség van egy mérnök felkérésre, tervek lefektetésére és a megvalósítás irányítására.

Ennek ellenére a nyár esemény dúsan telt a falubeliek rájöttek, hogy a turizmusból valóban meg lehet élni, ennek példája a Sárkányünnep fesztivál. Ekkor a hazai sajtó mellett már a külföldi média is felfigyelt a bódvalenkei eseményekre és a világ minden táján átvették a Reuters és a BBC anyagait.

Pásztor Eszteréknek még rengeteg tervük van, de tudni kell, hogy ma Magyarországon 800 ezer ember él hasonló körülmények között, politikai döntés kérdése, hogy ők kapnak-e egy ilyen esélyt.

Ez a példa a mai gazdasági és társadalmi környezetben különösen fontos, hiszen a már említett 800 ezer-1 millió ember jelenleg nem tud hozzájárulni az ország gazdasági teljesítményéhez, csak problémaként tud megjelenni. Ha a jövőbe nézünk, azt kell figyelembe vennünk, hogy jelenleg a családtámogatás a gazdagokat segíti, pedig a szegények vállalnak több gyereket, hogy bízhassanak benne, valaki eltartja őket, és a gazdagok számára még ez sem hat ösztönzően a gyerekvállalásra. Fontos kiemelnünk, hogy ez nem cigány probléma, az érintettek csupán 30-40%-a roma.

Pásztor Eszter azt is említette, hogy 15-20 évre van szükség, hogy ez a réteg ne termelődjön újra és visszaintegrálódjon a munkaerőpiacra és a társadalomba. Azonban ehhez már most el kell kezdeni a cselekvést, mert nem lehet azonnal visszavezetni az összes mélyszegénységben élőt a munkaerő piacra hisz nem versenyképesek. Viszont ha munkaerő-intenzív lehetőségeket biztosítanak, akkor sokan el tudnak helyezkedni, és az ők a gyerekeik előtt már példaként állhatnak, ígéretként egy szebb jövőre.

Remélem, sokakhoz eljut ez az üzenet, mert Pásztor Eszter úgy kezdte az előadását, hogy nagyon örül a megkeresésnek és a lehetőségnek, hiszen a jövő döntéshozóival oszthatja meg gondolatait.

Köszönjük!

Avagy a Wikileaksről kicsiben és nagyban Dr. Tálas Péterrel

Most, hogy a Téli Tábor (beszámolók, képek, esetleges kiszivárogtatások hamarosan) fáradalmait kipihentük, szeretnék újabb programmal kedveskedni nektek, ezért az idei Elsős Napunkra (naptárba bevésendő: 2011. február 23. 18:00 szakkolis előadó, Ráday koli, Ráday u. 43-45., térkép itt és itt) meghívtuk dr. Tálas Pétert a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének igazgatóját, biztonságpolitikai szakértőt, hogy tartson előadást a Wikileaks múltjáról, jelenéről, jövőjéről, ill. a szervezet jelentőségéről, és az általa képviselt elvek érvényességéről beszéljen. Az előadás után bemutatkoznak a tavaszi Elsős Kurzusok, és vendégeink vagytok egy kis zsíros kenyérre, (maci)fröccsre és csocsózára a konyhánkban.

Az előadáshoz egy rövid kis - szubjektív - beharangozót találtok alább: 

„A titkok az államok kapcsolatainak legfontosabb szereplői.”

Richelieu bíboros

Richelieu évezredek óta kérdés nélkül igaznak elfogadott jellemzőre tapintott rá. Sosem merült föl, hogy az államoknak vagy legfőbb képviselőiknek ne lenne joguk titkokat tartani ha egyszer az államérdek úgy kívánja. De vajon milyen államérdek kívánja úgy?

Ha a két klasszikus nemzetközi politikaelméleti iskolát vesszük alapul, a dolog így néz ki:

1. a realisták szerint az államok egymással versengenek, méghozzá a minél több és nagyobb hatalomért. Egészen nyilvánvaló, hogy ehhez bizony kellenek titkok, a lehető legszaftosabbak, amivel a lehető legnagyobb lehet az előnyünk a többi állammal szemben.

Ez esetben azonban önérdekkövető államok mellé önérdekkövető vezetőket is kell feltételeznünk, azaz semmi sem garantálja, hogy a titkokat nem a nép, hanem saját javukra használnák fel, így azonban némiképp nehéz legitimálni a hírszerzés létét és tevékenységét.

2. az idealista-liberális megközelítés alapvetően abból indul ki, hogy az államok együttműködnek és általában betartják a nemzetközi jog és a nemzetközi rezsimek általános szabályait. Feltételezése szerint az államok szükségszerűen jobban járnak ha együttműködnek, ha kooperálnak, ehhez azonban, hogy eredményes legyen teljes nyilvánosság (vagy amúgy játékelméletileg tökéletes informáltság és köztudott tudás kell).

Szép elképzelés, de sajnos nem véletlenül hívják idealistának.

A valóság a két megközelítés között van talán valahol: elkerülhetetlennek tűnik, hogy legyenek titkok a világban, és ez nem is mindig baj. Vegyük párhuzamként az üzleti világot: minden vállalatnak vannak titkai (ld. üzleti titok), amiket nem csak azért őriz, mert feltétlen rosszat akar a vásárlóknak, vagy más vállalkozásoknak, esetleg az államnak. Pl. senki nem gondolja, hogy - ahogy Daniel Domscheit-Berg is mondta (róla pár sorral később) - a Coca-cola vagy a Pick szalámi receptjének titkos részeit is mindenkinek ismernie kellene, vagy pl. hogy a szabadalomnak ne lenne létjogosultsága. Vannak, sőt, néha kellenek is titkok, a fontos az, hogy legyen aki felügyeli azokat, aki megmondja, hogy mi az és mi nem, még ha a kategorizálás némiképp önkényesnek is tűnhet (hiszen mindig az). Az ellenőrzést az üzleti világban az állam feladata ellátni, és teszi is. A kérdés, hogy ki ellenőrzi az államokat?

Tudjuk, hogy az államok fölött nem áll senki. Egy kormányközi szervtől, mint az ENSZ, amelyet államok finanszíroznak, nem várhatjuk el ezt a feladatot (minden összeesküvés-elmélet nélkül). Maradnak hát a civilek, akik nem felülről, hanem alulról próbálják meg kordában tartani az államokat, így elérve egy bizonyos egyensúlyt, amit ha ideálisnak nem is, de legalább fenntarthatónak és elfogadhatónak ítélhetünk (hasonlóért ld. még Montesquieu és a hatalmi ágak megosztása). És hogy miért tehetik ezt meg?

1. mert van miből. Az elmúlt években iszonyú, de tényleg, iszonyú az információ megszületésének és terjedésének a gyorsasága, de még inkább az ütemének növekedése (only for illustrational purposes). Ez így van a titkosszolgálatoknál is. Sokkal több az infó, ergo sokkal nagyobb "kezelőszemélyzetre" van szükség, akiket egyre nehezebb ellenőrizni és így egyre nagyobb a valószínűsége, hogy lesz köztük egy Bradley Manninghez hasonló hős/szabadságharcos/idealista/idióta/hazaáruló (olvasó nézetének megfelelő aláhúzandó).

2. mert van hol. Az emberi történelemben először van lehetőség arra, hogy egy információt egyrészről milliók, milliárdok számára egyszerre és egyenlően tegyünk nyilvánossá, ill. ezáltal az adott információ nem lesz már soha "újratitkosítható", hiszen ami egyszer a netre kikerül... Mindezt pedig minimális költséggel, minimális erőfeszítéssel és viszonylag kicsi kockázattal (a nyilvánosság és az IP-titkosítás megvéd).

3. mert van kinek. A titkok mindenkit érdekelnek. Nem csak a döntéshozókat, vagy az adott ország kül- és belpolitikája iránt érdeklődőket, hanem mindenkit (többek közt vajh' miért is a Blikk a legolvasottabb magyar napilap?!). Forrás, eszköz, célközönség. Mi kell még egy jó KKv-hoz civil szerveződéshez?

Arról, hogy hogyan jött létre, hogyan működött és mi is az a Wikileaks, most nem írunk, hiszen azt szeretnénk, ha meghallgatnátok élőben. A téma azonban különösen aktuális, hiszen amellett, hogy Julian Assange perében is történnek fejlemények, Daniel Domscheit-Berg, aki évekig volt a szervezet társvezetője újabban pedig az Openleaks nevű "konkurens" oldal vezetője, a minap jelentette meg leleplező könyvét a Wikileaks-ről, amiben beszámol többek közt arról is, hogy vette át a szerinte "megalomán" Assange a szervezet irányítását (a könyv kapcsán készített index-interjút megnézhetitek itt).

Aki pedig szeretne jobban elmélyedni a témában 23-ig, ajánljuk figyelmébe az alábbi  - már a szakítás után forgatott - dokumentumfilmet. Nagyon tanulságos!